Definify.com
Definition 2024
Ödön
Ödön
See also: odon
Hungarian
Proper noun
Ödön
- A male given name.
Declension
Inflection (stem in -ö-, front rounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | Ödön | Ödönök |
accusative | Ödönt | Ödönöket |
dative | Ödönnek | Ödönöknek |
instrumental | Ödönnel | Ödönökkel |
causal-final | Ödönért | Ödönökért |
translative | Ödönné | Ödönökké |
terminative | Ödönig | Ödönökig |
essive-formal | Ödönként | Ödönökként |
essive-modal | — | — |
inessive | Ödönben | Ödönökben |
superessive | Ödönön | Ödönökön |
adessive | Ödönnél | Ödönöknél |
illative | Ödönbe | Ödönökbe |
sublative | Ödönre | Ödönökre |
allative | Ödönhöz | Ödönökhöz |
elative | Ödönből | Ödönökből |
delative | Ödönről | Ödönökről |
ablative | Ödöntől | Ödönöktől |
Possessive forms of Ödön | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | Ödönöm | Ödönjeim |
2nd person sing. | Ödönöd | Ödönjeid |
3rd person sing. | Ödönje | Ödönjei |
1st person plural | Ödönünk | Ödönjeink |
2nd person plural | Ödönötök | Ödönjeitek |
3rd person plural | Ödönjük | Ödönjeik |