Hungarian
Noun
állampolgár (plural állampolgárok)
- citizen (legal member of a state)
Declension
| Inflection (stem in -o-, back harmony) |
|---|
|
singular |
plural |
| nominative |
állampolgár
|
állampolgárok
|
| accusative |
állampolgárt
|
állampolgárokat
|
| dative |
állampolgárnak
|
állampolgároknak
|
| instrumental |
állampolgárral
|
állampolgárokkal
|
| causal-final |
állampolgárért
|
állampolgárokért
|
| translative |
állampolgárrá
|
állampolgárokká
|
| terminative |
állampolgárig
|
állampolgárokig
|
| essive-formal |
állampolgárként
|
állampolgárokként
|
| essive-modal |
—
|
—
|
| inessive |
állampolgárban
|
állampolgárokban
|
| superessive |
állampolgáron
|
állampolgárokon
|
| adessive |
állampolgárnál
|
állampolgároknál
|
| illative |
állampolgárba
|
állampolgárokba
|
| sublative |
állampolgárra
|
állampolgárokra
|
| allative |
állampolgárhoz
|
állampolgárokhoz
|
| elative |
állampolgárból
|
állampolgárokból
|
| delative |
állampolgárról
|
állampolgárokról
|
| ablative |
állampolgártól
|
állampolgároktól
|
| Possessive forms of állampolgár
|
|---|
| possessor |
single possession |
multiple possessions |
| 1st person sing. |
állampolgárom
|
állampolgáraim
|
| 2nd person sing. |
állampolgárod
|
állampolgáraid
|
| 3rd person sing. |
állampolgára
|
állampolgárai
|
| 1st person plural |
állampolgárunk
|
állampolgáraink
|
| 2nd person plural |
állampolgárotok
|
állampolgáraitok
|
| 3rd person plural |
állampolgáruk
|
állampolgáraik
|
Derived terms