Definify.com
Definition 2024
önmaga
önmaga
Hungarian
Pronoun
önmaga
- (reflexive) himself, herself, itself, oneself
- Még önmaga előtt sem ismerte el, hogy tévedett. ― He did not admit, even to himself, that he made a mistake.
- Péter ismeri önmagát. ― Peter knows himself.
Declension
Inflection (stem in long/high vowel, back harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | önmaga | — |
accusative | önmagát | — |
dative | önmagának | — |
instrumental | önmagával | — |
causal-final | önmagáért | — |
translative | önmagává | — |
terminative | önmagáig | — |
essive-formal | önmagaként | — |
essive-modal | — | — |
inessive | önmagában | — |
superessive | önmagán | — |
adessive | önmagánál | — |
illative | önmagába | — |
sublative | önmagára | — |
allative | önmagához | — |
elative | önmagából | — |
delative | önmagáról | — |
ablative | önmagától | — |
Usage notes
The forms referring to other persons are:
- önmagam (“myself”)
- önmagad (“yourself”)
- önmagunk (“ourselves”)
- önmagatok (“yourselves”)
- önmaguk (“themselves”)