Definify.com
Definition 2024
öröme
öröme
Hungarian
Noun
öröme
- third-person singular (single possession) possessive of öröm
Declension
Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | öröme | — |
accusative | örömét | — |
dative | örömének | — |
instrumental | örömével | — |
causal-final | öröméért | — |
translative | örömévé | — |
terminative | öröméig | — |
essive-formal | örömeként | — |
essive-modal | öröméül | — |
inessive | örömében | — |
superessive | örömén | — |
adessive | öröménél | — |
illative | örömébe | — |
sublative | örömére | — |
allative | öröméhez | — |
elative | öröméből | — |
delative | öröméről | — |
ablative | örömétől | — |