Definify.com

Definition 2024

összebeszél

összebeszél

Hungarian

Verb

összebeszél

(intransitive) to agree (on something -ban/-ben, with someone -val/-vel), to conspire with someone (to secretly concur to one end)
(transitive) to talk nonsense
Sok mindent összebeszélt.‎ ― He talked a lot of nonsense.

Conjugation

conjugation of összebeszél

			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd person sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd person pl formal
Infinitive			összebeszélni
Past participle			összebeszélt
Present participle			összebeszélő
Future participle			összebeszélendő
Adverbial participle			összebeszélve
Potential			összebeszélhet
Indicative Mood	Present	Indefinite	összebeszélek	összebeszélsz	összebeszél	összebeszélünk	összebeszéltek	összebeszélnek
	Present	Definite	összebeszélem én téged/titeket összebeszéllek	összebeszéled	összebeszéli	összebeszéljük	összebeszélitek	összebeszélik
	Past	Indefinite	összebeszéltem	összebeszéltél	összebeszélt	összebeszéltünk	összebeszéltetek	összebeszéltek
	Past	Definite	összebeszéltem én téged/titeket összebeszéltelek	összebeszélted	összebeszélte	összebeszéltük	összebeszéltétek	összebeszélték
Conditional Mood	Present	Indefinite	összebeszélnék	összebeszélnél	összebeszélne	összebeszélnénk	összebeszélnétek	összebeszélnének
Conditional Mood	Present	Definite	összebeszélném én téged/titeket összebeszélnélek	összebeszélnéd	összebeszélné	összebeszélnénk	összebeszélnétek	összebeszélnék
Subjunctive Mood	Present	Indefinite	összebeszéljek	összebeszélj or összebeszéljél	összebeszéljen	összebeszéljünk	összebeszéljetek	összebeszéljenek
Subjunctive Mood	Present	Definite	összebeszéljem én téged/titeket összebeszéljelek	összebeszéld or összebeszéljed	összebeszélje	összebeszéljük	összebeszéljétek	összebeszéljék
Conjugated Infinitive			összebeszélnem	összebeszélned	összebeszélnie	összebeszélnünk	összebeszélnetek	összebeszélniük

Derived terms

összebeszélés