Definify.com

Definition 2024


bandita

bandita

Hungarian

Noun

bandita (plural banditák)

  1. bandit, brigand, gangster

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative bandita banditák
accusative banditát banditákat
dative banditának banditáknak
instrumental banditával banditákkal
causal-final banditáért banditákért
translative banditává banditákká
terminative banditáig banditákig
essive-formal banditaként banditákként
essive-modal
inessive banditában banditákban
superessive banditán banditákon
adessive banditánál banditáknál
illative banditába banditákba
sublative banditára banditákra
allative banditához banditákhoz
elative banditából banditákból
delative banditáról banditákról
ablative banditától banditáktól
Possessive forms of bandita
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. banditám banditáim
2nd person sing. banditád banditáid
3rd person sing. banditája banditái
1st person plural banditánk banditáink
2nd person plural banditátok banditáitok
3rd person plural banditájuk banditáik

Synonyms

  • útonálló

Italian

Etyomlogy 1

Non-lemma forms.

Participle

bandita

  1. feminine singular of bandito

Etymology 2

From bandire (to ban, banish).

Noun

bandita f (plural bandite)

  1. reserve, area in which hunting, fishing, pasturing, or similar is legally prohibited

Anagrams