Definify.com
Definition 2024
dákó
dákó
Hungarian
dákó
Noun
dákó (plural dákók)
Declension
| Inflection (stem in long/high vowel, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | dákó | dákók |
| accusative | dákót | dákókat |
| dative | dákónak | dákóknak |
| instrumental | dákóval | dákókkal |
| causal-final | dákóért | dákókért |
| translative | dákóvá | dákókká |
| terminative | dákóig | dákókig |
| essive-formal | dákóként | dákókként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | dákóban | dákókban |
| superessive | dákón | dákókon |
| adessive | dákónál | dákóknál |
| illative | dákóba | dákókba |
| sublative | dákóra | dákókra |
| allative | dákóhoz | dákókhoz |
| elative | dákóból | dákókból |
| delative | dákóról | dákókról |
| ablative | dákótól | dákóktól |
| Possessive forms of dákó | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | dákóm | dákóim |
| 2nd person sing. | dákód | dákóid |
| 3rd person sing. | dákója | dákói |
| 1st person plural | dákónk | dákóink |
| 2nd person plural | dákótok | dákóitok |
| 3rd person plural | dákójuk | dákóik |