Definify.com

Definition 2024


dicsőség

dicsőség

Hungarian

Noun

dicsőség (plural dicsőségek)

  1. glory, honour, honor, fame
    • 1825, Mihály Vörösmarty, Zalán futása, canto 1, lines 1–4:
      Régi dicsőségünk, hol késel az éji homályban? / Századok ültenek el, s te alattok mélyen enyésző / Fénnyel jársz egyedűl. Rajtad sürü fellegek, és a / Bús feledékenység koszorútlan alakja lebegnek.

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative dicsőség dicsőségek
accusative dicsőséget dicsőségeket
dative dicsőségnek dicsőségeknek
instrumental dicsőséggel dicsőségekkel
causal-final dicsőségért dicsőségekért
translative dicsőséggé dicsőségekké
terminative dicsőségig dicsőségekig
essive-formal dicsőségként dicsőségekként
essive-modal
inessive dicsőségben dicsőségekben
superessive dicsőségen dicsőségeken
adessive dicsőségnél dicsőségeknél
illative dicsőségbe dicsőségekbe
sublative dicsőségre dicsőségekre
allative dicsőséghez dicsőségekhez
elative dicsőségből dicsőségekből
delative dicsőségről dicsőségekről
ablative dicsőségtől dicsőségektől
Possessive forms of dicsőség
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. dicsőségem dicsőségeim
2nd person sing. dicsőséged dicsőségeid
3rd person sing. dicsősége dicsőségei
1st person plural dicsőségünk dicsőségeink
2nd person plural dicsőségetek dicsőségeitek
3rd person plural dicsőségük dicsőségeik

Derived terms

(Expressions):