Definition 2025
dokk
dokk
Hungarian
Noun
dokk (plural dokkok)
- dock (a structure attached to shore for loading and unloading vessels)
Declension
| Inflection (stem in -o-, back harmony) |
|---|
|
singular |
plural |
| nominative |
dokk
|
dokkok
|
| accusative |
dokkot
|
dokkokat
|
| dative |
dokknak
|
dokkoknak
|
| instrumental |
dokkal
|
dokkokkal
|
| causal-final |
dokkért
|
dokkokért
|
| translative |
dokká
|
dokkokká
|
| terminative |
dokkig
|
dokkokig
|
| essive-formal |
dokként
|
dokkokként
|
| essive-modal |
—
|
—
|
| inessive |
dokkban
|
dokkokban
|
| superessive |
dokkon
|
dokkokon
|
| adessive |
dokknál
|
dokkoknál
|
| illative |
dokkba
|
dokkokba
|
| sublative |
dokkra
|
dokkokra
|
| allative |
dokkhoz
|
dokkokhoz
|
| elative |
dokkból
|
dokkokból
|
| delative |
dokkról
|
dokkokról
|
| ablative |
dokktól
|
dokkoktól
|
| Possessive forms of dokk
|
|---|
| possessor |
single possession |
multiple possessions |
| 1st person sing. |
dokkom
|
dokkjaim
|
| 2nd person sing. |
dokkod
|
dokkjaid
|
| 3rd person sing. |
dokkja
|
dokkjai
|
| 1st person plural |
dokkunk
|
dokkjaink
|
| 2nd person plural |
dokkotok
|
dokkjaitok
|
| 3rd person plural |
dokkjuk
|
dokkjaik
|
References
-
↑ Tótfalusi István, Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2005, ISBN 963 7094 20 2
