Hungarian
Noun
ellentmondás (plural ellentmondások)
- contradiction (statement that contradicts itself)
Declension
| Inflection (stem in -o-, back harmony) |
|---|
|
singular |
plural |
| nominative |
ellentmondás
|
ellentmondások
|
| accusative |
ellentmondást
|
ellentmondásokat
|
| dative |
ellentmondásnak
|
ellentmondásoknak
|
| instrumental |
ellentmondással
|
ellentmondásokkal
|
| causal-final |
ellentmondásért
|
ellentmondásokért
|
| translative |
ellentmondássá
|
ellentmondásokká
|
| terminative |
ellentmondásig
|
ellentmondásokig
|
| essive-formal |
ellentmondásként
|
ellentmondásokként
|
| essive-modal |
—
|
—
|
| inessive |
ellentmondásban
|
ellentmondásokban
|
| superessive |
ellentmondáson
|
ellentmondásokon
|
| adessive |
ellentmondásnál
|
ellentmondásoknál
|
| illative |
ellentmondásba
|
ellentmondásokba
|
| sublative |
ellentmondásra
|
ellentmondásokra
|
| allative |
ellentmondáshoz
|
ellentmondásokhoz
|
| elative |
ellentmondásból
|
ellentmondásokból
|
| delative |
ellentmondásról
|
ellentmondásokról
|
| ablative |
ellentmondástól
|
ellentmondásoktól
|
| Possessive forms of ellentmondás
|
|---|
| possessor |
single possession |
multiple possessions |
| 1st person sing. |
ellentmondásom
|
ellentmondásaim
|
| 2nd person sing. |
ellentmondásod
|
ellentmondásaid
|
| 3rd person sing. |
ellentmondása
|
ellentmondásai
|
| 1st person plural |
ellentmondásunk
|
ellentmondásaink
|
| 2nd person plural |
ellentmondásotok
|
ellentmondásaitok
|
| 3rd person plural |
ellentmondásuk
|
ellentmondásaik
|
Derived terms
References
-
↑ Eőry Vilma, Értelmező szótár+. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2007, ISBN 978 963 7094 71 2