Definify.com
Definition 2024
esetük
esetük
Hungarian
Noun
esetük
- third-person plural (single possession) possessive of eset
Declension
| Inflection (stem in -e-, front rounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | esetük | — |
| accusative | esetüket | — |
| dative | esetüknek | — |
| instrumental | esetükkel | — |
| causal-final | esetükért | — |
| translative | esetükké | — |
| terminative | esetükig | — |
| essive-formal | esetükként | — |
| essive-modal | esetükül | — |
| inessive | esetükben | — |
| superessive | esetükön | — |
| adessive | esetüknél | — |
| illative | esetükbe | — |
| sublative | esetükre | — |
| allative | esetükhöz | — |
| elative | esetükből | — |
| delative | esetükről | — |
| ablative | esetüktől | — |