Definition 2024
eszme
eszme
Hungarian
Noun
eszme (plural eszmék)
- idea, notion
Declension
| Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony) |
|---|
|
singular |
plural |
| nominative |
eszme
|
eszmék
|
| accusative |
eszmét
|
eszméket
|
| dative |
eszmének
|
eszméknek
|
| instrumental |
eszmével
|
eszmékkel
|
| causal-final |
eszméért
|
eszmékért
|
| translative |
eszmévé
|
eszmékké
|
| terminative |
eszméig
|
eszmékig
|
| essive-formal |
eszmeként
|
eszmékként
|
| essive-modal |
—
|
—
|
| inessive |
eszmében
|
eszmékben
|
| superessive |
eszmén
|
eszméken
|
| adessive |
eszménél
|
eszméknél
|
| illative |
eszmébe
|
eszmékbe
|
| sublative |
eszmére
|
eszmékre
|
| allative |
eszméhez
|
eszmékhez
|
| elative |
eszméből
|
eszmékből
|
| delative |
eszméről
|
eszmékről
|
| ablative |
eszmétől
|
eszméktől
|
| Possessive forms of eszme
|
|---|
| possessor |
single possession |
multiple possessions |
| 1st person sing. |
eszmém
|
eszméim
|
| 2nd person sing. |
eszméd
|
eszméid
|
| 3rd person sing. |
eszméje
|
eszméi
|
| 1st person plural |
eszménk
|
eszméink
|
| 2nd person plural |
eszmétek
|
eszméitek
|
| 3rd person plural |
eszméjük
|
eszméik
|
Derived terms
References
-
↑ Gábor Zaicz, Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete, Tinta Könyvkiadó, 2006, ISBN 963 7094 01 6
