Definify.com
Definition 2024
füleim
füleim
Hungarian
Noun
füleim
- first-person singular (multiple possessions) possessive of fül
Declension
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | füleim | — |
| accusative | füleimet | — |
| dative | füleimnek | — |
| instrumental | füleimmel | — |
| causal-final | füleimért | — |
| translative | füleimmé | — |
| terminative | füleimig | — |
| essive-formal | füleimként | — |
| essive-modal | füleimül | — |
| inessive | füleimben | — |
| superessive | füleimen | — |
| adessive | füleimnél | — |
| illative | füleimbe | — |
| sublative | füleimre | — |
| allative | füleimhez | — |
| elative | füleimből | — |
| delative | füleimről | — |
| ablative | füleimtől | — |