Definition 2024
főkötő
főkötő
Hungarian
Noun
főkötő (plural főkötők)
- bonnet, mob-cap
Declension
| Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony) |
|---|
|
singular |
plural |
| nominative |
főkötő
|
főkötők
|
| accusative |
főkötőt
|
főkötőket
|
| dative |
főkötőnek
|
főkötőknek
|
| instrumental |
főkötővel
|
főkötőkkel
|
| causal-final |
főkötőért
|
főkötőkért
|
| translative |
főkötővé
|
főkötőkké
|
| terminative |
főkötőig
|
főkötőkig
|
| essive-formal |
főkötőként
|
főkötőkként
|
| essive-modal |
—
|
—
|
| inessive |
főkötőben
|
főkötőkben
|
| superessive |
főkötőn
|
főkötőkön
|
| adessive |
főkötőnél
|
főkötőknél
|
| illative |
főkötőbe
|
főkötőkbe
|
| sublative |
főkötőre
|
főkötőkre
|
| allative |
főkötőhöz
|
főkötőkhöz
|
| elative |
főkötőből
|
főkötőkből
|
| delative |
főkötőről
|
főkötőkről
|
| ablative |
főkötőtől
|
főkötőktől
|
| Possessive forms of főkötő
|
|---|
| possessor |
single possession |
multiple possessions |
| 1st person sing. |
főkötőm
|
főkötőim
|
| 2nd person sing. |
főkötőd
|
főkötőid
|
| 3rd person sing. |
főkötője
|
főkötői
|
| 1st person plural |
főkötőnk
|
főkötőink
|
| 2nd person plural |
főkötőtök
|
főkötőitek
|
| 3rd person plural |
főkötőjük
|
főkötőik
|
