Definify.com
Definition 2025
formám
formám
Hungarian
Etymology
forma + -m (“possessive suffix”)
Pronunciation
- IPA(key): [ˈformaːm]
- Hyphenation: for‧mám
Noun
formám
- first-person singular (single possession) possessive of forma
Declension
| Inflection (stem in -a-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | formám | — |
| accusative | formámat | — |
| dative | formámnak | — |
| instrumental | formámmal | — |
| causal-final | formámért | — |
| translative | formámmá | — |
| terminative | formámig | — |
| essive-formal | formámként | — |
| essive-modal | formámul | — |
| inessive | formámban | — |
| superessive | formámon | — |
| adessive | formámnál | — |
| illative | formámba | — |
| sublative | formámra | — |
| allative | formámhoz | — |
| elative | formámból | — |
| delative | formámról | — |
| ablative | formámtól | — |