Hungarian
Noun
igekötő (plural igekötők)
- (grammar) coverb, verbal prefix
Declension
| Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony) |
|---|
|
singular |
plural |
| nominative |
igekötő
|
igekötők
|
| accusative |
igekötőt
|
igekötőket
|
| dative |
igekötőnek
|
igekötőknek
|
| instrumental |
igekötővel
|
igekötőkkel
|
| causal-final |
igekötőért
|
igekötőkért
|
| translative |
igekötővé
|
igekötőkké
|
| terminative |
igekötőig
|
igekötőkig
|
| essive-formal |
igekötőként
|
igekötőkként
|
| essive-modal |
—
|
—
|
| inessive |
igekötőben
|
igekötőkben
|
| superessive |
igekötőn
|
igekötőkön
|
| adessive |
igekötőnél
|
igekötőknél
|
| illative |
igekötőbe
|
igekötőkbe
|
| sublative |
igekötőre
|
igekötőkre
|
| allative |
igekötőhöz
|
igekötőkhöz
|
| elative |
igekötőből
|
igekötőkből
|
| delative |
igekötőről
|
igekötőkről
|
| ablative |
igekötőtől
|
igekötőktől
|
| Possessive forms of igekötő
|
|---|
| possessor |
single possession |
multiple possessions |
| 1st person sing. |
igekötőm
|
igekötőim
|
| 2nd person sing. |
igekötőd
|
igekötőid
|
| 3rd person sing. |
igekötője
|
igekötői
|
| 1st person plural |
igekötőnk
|
igekötőink
|
| 2nd person plural |
igekötőtök
|
igekötőitek
|
| 3rd person plural |
igekötőjük
|
igekötőik
|
See also
- (parts of speech) szófaj; főnév, határozószó, indulatszó, ige, igekötő, igenév, melléknév, névelő, névmás, névutó, módosítószó, mondatszó, segédige, számnév, viszonyszó, (Category: hu:Parts of speech)