Definify.com
Webster 1913 Edition
Kan
Webster 1828 Edition
Kan
KAN
Definition 2024
kán
kán
See also: kan
Hungarian
Noun
kán (plural kánok)
Declension
| Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | kán | kánok |
| accusative | kánt | kánokat |
| dative | kánnak | kánoknak |
| instrumental | kánnal | kánokkal |
| causal-final | kánért | kánokért |
| translative | kánná | kánokká |
| terminative | kánig | kánokig |
| essive-formal | kánként | kánokként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | kánban | kánokban |
| superessive | kánon | kánokon |
| adessive | kánnál | kánoknál |
| illative | kánba | kánokba |
| sublative | kánra | kánokra |
| allative | kánhoz | kánokhoz |
| elative | kánból | kánokból |
| delative | kánról | kánokról |
| ablative | kántól | kánoktól |
| Possessive forms of kán | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | kánom | kánjaim |
| 2nd person sing. | kánod | kánjaid |
| 3rd person sing. | kánja | kánjai |
| 1st person plural | kánunk | kánjaink |
| 2nd person plural | kánotok | kánjaitok |
| 3rd person plural | kánjuk | kánjaik |