Definify.com

Definition 2024

kiabál

kiabál

Hungarian

Verb

kiabál

to shout, cry (repetitively or for a long time)

Conjugation

conjugation of kiabál

			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd person sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd person pl formal
Infinitive			kiabálni
Past participle			kiabált
Present participle			kiabáló
Future participle			kiabálandó
Adverbial participle			kiabálva
Potential			kiabálhat
Indicative Mood	Present	Indefinite	kiabálok	kiabálsz	kiabál	kiabálunk	kiabáltok	kiabálnak
	Present	Definite	kiabálom én téged/titeket kiabállak	kiabálod	kiabálja	kiabáljuk	kiabáljátok	kiabálják
	Past	Indefinite	kiabáltam	kiabáltál	kiabált	kiabáltunk	kiabáltatok	kiabáltak
	Past	Definite	kiabáltam én téged/titeket kiabáltalak	kiabáltad	kiabálta	kiabáltuk	kiabáltátok	kiabálták
Conditional Mood	Present	Indefinite	kiabálnék	kiabálnál	kiabálna	kiabálnánk	kiabálnátok	kiabálnának
Conditional Mood	Present	Definite	kiabálnám én téged/titeket kiabálnálak	kiabálnád	kiabálná	kiabálnánk	kiabálnátok	kiabálnák
Subjunctive Mood	Present	Indefinite	kiabáljak	kiabálj or kiabáljál	kiabáljon	kiabáljunk	kiabáljatok	kiabáljanak
Subjunctive Mood	Present	Definite	kiabáljam én téged/titeket kiabáljalak	kiabáld or kiabáljad	kiabálja	kiabáljuk	kiabáljátok	kiabálják
Conjugated Infinitive			kiabálnom	kiabálnod	kiabálnia	kiabálnunk	kiabálnotok	kiabálniuk

Derived terms

kiabálás

(With verbal prefixes):

átkiabál
bekiabál
elkiabál
rákiabál

References

↑ Gábor Zaicz, Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete, Tinta Könyvkiadó, 2006, ISBN 963 7094 01 6