Definify.com
Definition 2024
kietlen
kietlen
Hungarian
Adjective
kietlen (comparative kietlenebb, superlative legkietlenebb)
Declension
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | kietlen | kietlenek |
| accusative | kietlent | kietleneket |
| dative | kietlennek | kietleneknek |
| instrumental | kietlennel | kietlenekkel |
| causal-final | kietlenért | kietlenekért |
| translative | kietlenné | kietlenekké |
| terminative | kietlenig | kietlenekig |
| essive-formal | kietlenként | kietlenekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | kietlenben | kietlenekben |
| superessive | kietlenen | kietleneken |
| adessive | kietlennél | kietleneknél |
| illative | kietlenbe | kietlenekbe |
| sublative | kietlenre | kietlenekre |
| allative | kietlenhez | kietlenekhez |
| elative | kietlenből | kietlenekből |
| delative | kietlenről | kietlenekről |
| ablative | kietlentől | kietlenektől |
Antonyms
References
- ↑ Gábor Zaicz, Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete, Tinta Könyvkiadó, 2006, ISBN 963 7094 01 6