Definition 2024
logó
logó
Hungarian
Noun
logó (plural logók)
- logo (a symbol or emblem that acts as a trademark)
Declension
Inflection (stem in long/high vowel, back harmony) |
|
singular |
plural |
nominative |
logó
|
logók
|
accusative |
logót
|
logókat
|
dative |
logónak
|
logóknak
|
instrumental |
logóval
|
logókkal
|
causal-final |
logóért
|
logókért
|
translative |
logóvá
|
logókká
|
terminative |
logóig
|
logókig
|
essive-formal |
logóként
|
logókként
|
essive-modal |
—
|
—
|
inessive |
logóban
|
logókban
|
superessive |
logón
|
logókon
|
adessive |
logónál
|
logóknál
|
illative |
logóba
|
logókba
|
sublative |
logóra
|
logókra
|
allative |
logóhoz
|
logókhoz
|
elative |
logóból
|
logókból
|
delative |
logóról
|
logókról
|
ablative |
logótól
|
logóktól
|
Possessive forms of logó
|
possessor |
single possession |
multiple possessions |
1st person sing. |
logóm
|
logóim
|
2nd person sing. |
logód
|
logóid
|
3rd person sing. |
logója
|
logói
|
1st person plural |
logónk
|
logóink
|
2nd person plural |
logótok
|
logóitok
|
3rd person plural |
logójuk
|
logóik
|
References
-
↑ Tótfalusi István, Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2005, ISBN 963 7094 20 2
Spanish
Verb
logó
- Formal second-person singular (usted) preterite indicative form of logar.
- Third-person singular (él, ella, also used with usted?) preterite indicative form of logar.