Definify.com

Webster 1913 Edition


Magnes

Mag′nes

,
Noun.
[L.]
Magnet.
[Obs.]
Spenser.

Definition 2024


mágnes

mágnes

See also: magnes and magnés

Hungarian

Noun

mágnes (plural mágnesek)

  1. magnet

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative mágnes mágnesek
accusative mágnest mágneseket
dative mágnesnek mágneseknek
instrumental mágnessel mágnesekkel
causal-final mágnesért mágnesekért
translative mágnessé mágnesekké
terminative mágnesig mágnesekig
essive-formal mágnesként mágnesekként
essive-modal
inessive mágnesben mágnesekben
superessive mágnesen mágneseken
adessive mágnesnél mágneseknél
illative mágnesbe mágnesekbe
sublative mágnesre mágnesekre
allative mágneshez mágnesekhez
elative mágnesből mágnesekből
delative mágnesről mágnesekről
ablative mágnestől mágnesektől
Possessive forms of mágnes
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. mágnesem mágneseim
2nd person sing. mágnesed mágneseid
3rd person sing. mágnese mágnesei
1st person plural mágnesünk mágneseink
2nd person plural mágnesetek mágneseitek
3rd person plural mágnesük mágneseik

Derived terms