Definify.com
Definition 2024
pók
pók
Hungarian
pók
Noun
pók (plural pókok)
Declension
| Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | pók | pókok |
| accusative | pókot | pókokat |
| dative | póknak | pókoknak |
| instrumental | pókkal | pókokkal |
| causal-final | pókért | pókokért |
| translative | pókká | pókokká |
| terminative | pókig | pókokig |
| essive-formal | pókként | pókokként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | pókban | pókokban |
| superessive | pókon | pókokon |
| adessive | póknál | pókoknál |
| illative | pókba | pókokba |
| sublative | pókra | pókokra |
| allative | pókhoz | pókokhoz |
| elative | pókból | pókokból |
| delative | pókról | pókokról |
| ablative | póktól | pókoktól |
| Possessive forms of pók | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | pókom | pókjaim |
| 2nd person sing. | pókod | pókjaid |
| 3rd person sing. | pókja | pókjai |
| 1st person plural | pókunk | pókjaink |
| 2nd person plural | pókotok | pókjaitok |
| 3rd person plural | pókjuk | pókjaik |