Definify.com
Definition 2025
praelaturus
praelaturus
Latin
Participle
praelātūrus m (feminine praelātūra, neuter praelātūrum); first/second declension
- about to present
Inflection
First/second declension.
| Number | Singular | Plural | |||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Case / Gender | Masculine | Feminine | Neuter | Masculine | Feminine | Neuter | |
| nominative | praelātūrus | praelātūra | praelātūrum | praelātūrī | praelātūrae | praelātūra | |
| genitive | praelātūrī | praelātūrae | praelātūrī | praelātūrōrum | praelātūrārum | praelātūrōrum | |
| dative | praelātūrō | praelātūrō | praelātūrīs | ||||
| accusative | praelātūrum | praelātūram | praelātūrum | praelātūrōs | praelātūrās | praelātūra | |
| ablative | praelātūrō | praelātūrā | praelātūrō | praelātūrīs | |||
| vocative | praelātūre | praelātūra | praelātūrum | praelātūrī | praelātūrae | praelātūra | |