Definify.com
Definition 2024
romantika
romantika
Esperanto
Adjective
romantika (accusative singular romantikan, plural romantikaj, accusative plural romantikajn)
Derived terms
- romantikismo (“romanticism”)
- romantikulo (“a romantic”)
Hungarian
Etymology
From German Romantik, from French romantique[1] + -ika.
Pronunciation
- IPA(key): [ˈromɒntikɒ]
- Hyphenation: ro‧man‧ti‧ka
Noun
romantika (plural romantikák)
- Romanticism (an artistic and intellectual movement, stressing emotion, freedom and individual imagination, that originated in Europe toward the end of the 18th century)
- romance
Declension
| Inflection (stem in long/high vowel, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | romantika | romantikák |
| accusative | romantikát | romantikákat |
| dative | romantikának | romantikáknak |
| instrumental | romantikával | romantikákkal |
| causal-final | romantikáért | romantikákért |
| translative | romantikává | romantikákká |
| terminative | romantikáig | romantikákig |
| essive-formal | romantikaként | romantikákként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | romantikában | romantikákban |
| superessive | romantikán | romantikákon |
| adessive | romantikánál | romantikáknál |
| illative | romantikába | romantikákba |
| sublative | romantikára | romantikákra |
| allative | romantikához | romantikákhoz |
| elative | romantikából | romantikákból |
| delative | romantikáról | romantikákról |
| ablative | romantikától | romantikáktól |
| Possessive forms of romantika | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | romantikám | romantikáim |
| 2nd person sing. | romantikád | romantikáid |
| 3rd person sing. | romantikája | romantikái |
| 1st person plural | romantikánk | romantikáink |
| 2nd person plural | romantikátok | romantikáitok |
| 3rd person plural | romantikájuk | romantikáik |
References
- ↑ Tótfalusi István, Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2005, ISBN 963 7094 20 2