Definify.com
Definition 2024
ruha
ruha
Hungarian
Noun
ruha (plural ruhák)
Declension
| Inflection (stem in long/high vowel, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | ruha | ruhák |
| accusative | ruhát | ruhákat |
| dative | ruhának | ruháknak |
| instrumental | ruhával | ruhákkal |
| causal-final | ruháért | ruhákért |
| translative | ruhává | ruhákká |
| terminative | ruháig | ruhákig |
| essive-formal | ruhaként | ruhákként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | ruhában | ruhákban |
| superessive | ruhán | ruhákon |
| adessive | ruhánál | ruháknál |
| illative | ruhába | ruhákba |
| sublative | ruhára | ruhákra |
| allative | ruhához | ruhákhoz |
| elative | ruhából | ruhákból |
| delative | ruháról | ruhákról |
| ablative | ruhától | ruháktól |
| Possessive forms of ruha | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | ruhám | ruháim |
| 2nd person sing. | ruhád | ruháid |
| 3rd person sing. | ruhája | ruhái |
| 1st person plural | ruhánk | ruháink |
| 2nd person plural | ruhátok | ruháitok |
| 3rd person plural | ruhájuk | ruháik |
Derived terms
(Compound words):
(Expressions):