Definition 2024
sárgun
sárgun
Northern Sami
Noun
sárgun
- drawing
Inflection
| Odd, no gradation |
|---|
| Nominative |
sárgun
|
| Genitive |
sárguma
|
|
Singular |
Plural |
| Nominative |
sárgun
|
sárgumat
|
| Accusative |
sárguma
|
sárgumiid
|
| Genitive |
sárguma
|
sárgumiid
|
| Illative |
sárgumii
|
sárgumiidda
|
| Locative |
sárgumis
|
sárgumiin
|
| Comitative |
sárgumiin
|
sárgumiiguin
|
| Essive |
sárgumin
|
| Possessive forms |
|---|
|
Singular |
Dual |
Plural |
| 1st person |
sárguman
|
sárgumeame
|
sárgumeamet
|
| 2nd person |
sárgumat
|
sárgumeatte
|
sárgumeattet
|
| 3rd person |
sárgumis
|
sárgumeaskka
|
sárgumeaset
|
Etymology 2
Noun
sárgun
- verbal noun of sárgut
Inflection
| Odd, no gradation |
|---|
| Nominative |
sárgun
|
| Genitive |
sárguma
|
|
Singular |
Plural |
| Nominative |
sárgun
|
sárgumat
|
| Accusative |
sárguma
|
sárgumiid
|
| Genitive |
sárguma
|
sárgumiid
|
| Illative |
sárgumii
|
sárgumiidda
|
| Locative |
sárgumis
|
sárgumiin
|
| Comitative |
sárgumiin
|
sárgumiiguin
|
| Essive |
sárgumin
|
| Possessive forms |
|---|
|
Singular |
Dual |
Plural |
| 1st person |
sárguman
|
sárgumeame
|
sárgumeamet
|
| 2nd person |
sárgumat
|
sárgumeatte
|
sárgumeattet
|
| 3rd person |
sárgumis
|
sárgumeaskka
|
sárgumeaset
|
