Definify.com
Webster 1913 Edition
Status
‖
Sta′tus
(stā′tŭs)
, Noun.
[L.]
State; condition; position of affairs.
Definition 2025
státus
státus
Hungarian
Alternative forms
Noun
státus (plural státusok)
Declension
| Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | státus | státusok |
| accusative | státust | státusokat |
| dative | státusnak | státusoknak |
| instrumental | státussal | státusokkal |
| causal-final | státusért | státusokért |
| translative | státussá | státusokká |
| terminative | státusig | státusokig |
| essive-formal | státusként | státusokként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | státusban | státusokban |
| superessive | státuson | státusokon |
| adessive | státusnál | státusoknál |
| illative | státusba | státusokba |
| sublative | státusra | státusokra |
| allative | státushoz | státusokhoz |
| elative | státusból | státusokból |
| delative | státusról | státusokról |
| ablative | státustól | státusoktól |
| Possessive forms of státus | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | státusom | státusaim |
| 2nd person sing. | státusod | státusaid |
| 3rd person sing. | státusa | státusai |
| 1st person plural | státusunk | státusaink |
| 2nd person plural | státusotok | státusaitok |
| 3rd person plural | státusuk | státusaik |
Derived terms
References
- ↑ Gábor Zaicz, Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete, Tinta Könyvkiadó, 2006, ISBN 963 7094 01 6