Definify.com

Definition 2024


szer

szer

See also: -szer

Hungarian

Noun

szer (plural szerek)

  1. tool, instrument
  2. remedy, drug
Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative szer szerek
accusative szert szereket
dative szernek szereknek
instrumental szerrel szerekkel
causal-final szerért szerekért
translative szerré szerekké
terminative szerig szerekig
essive-formal szerként szerekként
essive-modal
inessive szerben szerekben
superessive szeren szereken
adessive szernél szereknél
illative szerbe szerekbe
sublative szerre szerekre
allative szerhez szerekhez
elative szerből szerekből
delative szerről szerekről
ablative szertől szerektől
Possessive forms of szer
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. szerem szereim
2nd person sing. szered szereid
3rd person sing. szere szerei
1st person plural szerünk szereink
2nd person plural szeretek szereitek
3rd person plural szerük szereik
Derived terms

Etymology 2

Possibly from a Turkic language.

Noun

szer (plural szerek)

  1. (dialectal) one side of a street
  2. (regional) one of the several separate parts of a village
Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative szer szerek
accusative szert szereket
dative szernek szereknek
instrumental szerrel szerekkel
causal-final szerért szerekért
translative szerré szerekké
terminative szerig szerekig
essive-formal szerként szerekként
essive-modal
inessive szerben szerekben
superessive szeren szereken
adessive szernél szereknél
illative szerbe szerekbe
sublative szerre szerekre
allative szerhez szerekhez
elative szerből szerekből
delative szerről szerekről
ablative szertől szerektől
Possessive forms of szer
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. szerem szereim
2nd person sing. szered szereid
3rd person sing. szere szerei
1st person plural szerünk szereink
2nd person plural szeretek szereitek
3rd person plural szerük szereik