Definify.com

Definition 2024


szerecsen

szerecsen

Hungarian

Noun

szerecsen (plural szerecsenek)

  1. (archaic) an Arab or any Muslim
  2. (archaic) an African

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative szerecsen szerecsenek
accusative szerecsent szerecseneket
dative szerecsennek szerecseneknek
instrumental szerecsennel szerecsenekkel
causal-final szerecsenért szerecsenekért
translative szerecsenné szerecsenekké
terminative szerecsenig szerecsenekig
essive-formal szerecsenként szerecsenekként
essive-modal
inessive szerecsenben szerecsenekben
superessive szerecsenen szerecseneken
adessive szerecsennél szerecseneknél
illative szerecsenbe szerecsenekbe
sublative szerecsenre szerecsenekre
allative szerecsenhez szerecsenekhez
elative szerecsenből szerecsenekből
delative szerecsenről szerecsenekről
ablative szerecsentől szerecsenektől
Possessive forms of szerecsen
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. szerecsenem szerecseneim
2nd person sing. szerecsened szerecseneid
3rd person sing. szerecsene szerecsenei
1st person plural szerecsenünk szerecseneink
2nd person plural szerecsenetek szerecseneitek
3rd person plural szerecsenük szerecseneik

or

Possessive forms of szerecsen
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. szerecsenem szerecsenjeim
2nd person sing. szerecsened szerecsenjeid
3rd person sing. szerecsenje szerecsenjei
1st person plural szerecsenünk szerecsenjeink
2nd person plural szerecsenetek szerecsenjeitek
3rd person plural szerecsenjük szerecsenjeik

Derived terms

See also

  • szaracén