Hungarian
Noun
szultanátus (plural szultanátusok)
- sultanate
Declension
| Inflection (stem in -o-, back harmony) |
|---|
|
singular |
plural |
| nominative |
szultanátus
|
szultanátusok
|
| accusative |
szultanátust
|
szultanátusokat
|
| dative |
szultanátusnak
|
szultanátusoknak
|
| instrumental |
szultanátussal
|
szultanátusokkal
|
| causal-final |
szultanátusért
|
szultanátusokért
|
| translative |
szultanátussá
|
szultanátusokká
|
| terminative |
szultanátusig
|
szultanátusokig
|
| essive-formal |
szultanátusként
|
szultanátusokként
|
| essive-modal |
—
|
—
|
| inessive |
szultanátusban
|
szultanátusokban
|
| superessive |
szultanátuson
|
szultanátusokon
|
| adessive |
szultanátusnál
|
szultanátusoknál
|
| illative |
szultanátusba
|
szultanátusokba
|
| sublative |
szultanátusra
|
szultanátusokra
|
| allative |
szultanátushoz
|
szultanátusokhoz
|
| elative |
szultanátusból
|
szultanátusokból
|
| delative |
szultanátusról
|
szultanátusokról
|
| ablative |
szultanátustól
|
szultanátusoktól
|
| Possessive forms of szultanátus
|
|---|
| possessor |
single possession |
multiple possessions |
| 1st person sing. |
szultanátusom
|
szultanátusaim
|
| 2nd person sing. |
szultanátusod
|
szultanátusaid
|
| 3rd person sing. |
szultanátusa
|
szultanátusai
|
| 1st person plural |
szultanátusunk
|
szultanátusaink
|
| 2nd person plural |
szultanátusotok
|
szultanátusaitok
|
| 3rd person plural |
szultanátusuk
|
szultanátusaik
|
References
-
↑ Tótfalusi István, Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2005, ISBN 963 7094 20 2