Hungarian
Noun
történetíró (plural történetírók)
- historian (writer of history)
Declension
| Inflection (stem in long/high vowel, back harmony) |
|---|
|
singular |
plural |
| nominative |
történetíró
|
történetírók
|
| accusative |
történetírót
|
történetírókat
|
| dative |
történetírónak
|
történetíróknak
|
| instrumental |
történetíróval
|
történetírókkal
|
| causal-final |
történetíróért
|
történetírókért
|
| translative |
történetíróvá
|
történetírókká
|
| terminative |
történetíróig
|
történetírókig
|
| essive-formal |
történetíróként
|
történetírókként
|
| essive-modal |
—
|
—
|
| inessive |
történetíróban
|
történetírókban
|
| superessive |
történetírón
|
történetírókon
|
| adessive |
történetírónál
|
történetíróknál
|
| illative |
történetíróba
|
történetírókba
|
| sublative |
történetíróra
|
történetírókra
|
| allative |
történetíróhoz
|
történetírókhoz
|
| elative |
történetíróból
|
történetírókból
|
| delative |
történetíróról
|
történetírókról
|
| ablative |
történetírótól
|
történetíróktól
|
| Possessive forms of történetíró
|
|---|
| possessor |
single possession |
multiple possessions |
| 1st person sing. |
történetíróm
|
történetíróim
|
| 2nd person sing. |
történetíród
|
történetíróid
|
| 3rd person sing. |
történetírója
|
történetírói
|
| 1st person plural |
történetírónk
|
történetíróink
|
| 2nd person plural |
történetírótok
|
történetíróitok
|
| 3rd person plural |
történetírójuk
|
történetíróik
|