Hungarian
Noun
végzettség (plural végzettségek)
- (academic) qualifications
Declension
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) |
|---|
|
singular |
plural |
| nominative |
végzettség
|
végzettségek
|
| accusative |
végzettséget
|
végzettségeket
|
| dative |
végzettségnek
|
végzettségeknek
|
| instrumental |
végzettséggel
|
végzettségekkel
|
| causal-final |
végzettségért
|
végzettségekért
|
| translative |
végzettséggé
|
végzettségekké
|
| terminative |
végzettségig
|
végzettségekig
|
| essive-formal |
végzettségként
|
végzettségekként
|
| essive-modal |
—
|
—
|
| inessive |
végzettségben
|
végzettségekben
|
| superessive |
végzettségen
|
végzettségeken
|
| adessive |
végzettségnél
|
végzettségeknél
|
| illative |
végzettségbe
|
végzettségekbe
|
| sublative |
végzettségre
|
végzettségekre
|
| allative |
végzettséghez
|
végzettségekhez
|
| elative |
végzettségből
|
végzettségekből
|
| delative |
végzettségről
|
végzettségekről
|
| ablative |
végzettségtől
|
végzettségektől
|
| Possessive forms of végzettség
|
|---|
| possessor |
single possession |
multiple possessions |
| 1st person sing. |
végzettségem
|
végzettségeim
|
| 2nd person sing. |
végzettséged
|
végzettségeid
|
| 3rd person sing. |
végzettsége
|
végzettségei
|
| 1st person plural |
végzettségünk
|
végzettségeink
|
| 2nd person plural |
végzettségetek
|
végzettségeitek
|
| 3rd person plural |
végzettségük
|
végzettségeik
|
Derived terms