Definify.com

Definition 2024


érv

érv

See also: erv and ERV

Hungarian

Noun

érv (plural érvek)

  1. reason, argument

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative érv érvek
accusative érvet érveket
dative érvnek érveknek
instrumental érvvel érvekkel
causal-final érvért érvekért
translative érvvé érvekké
terminative érvig érvekig
essive-formal érvként érvekként
essive-modal
inessive érvben érvekben
superessive érven érveken
adessive érvnél érveknél
illative érvbe érvekbe
sublative érvre érvekre
allative érvhez érvekhez
elative érvből érvekből
delative érvről érvekről
ablative érvtől érvektől
Possessive forms of érv
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. érvem érveim
2nd person sing. érved érveid
3rd person sing. érve érvei
1st person plural érvünk érveink
2nd person plural érvetek érveitek
3rd person plural érvük érveik

Derived terms

  • érvel

(Compound words):

(Expressions):

References

  1. Gábor Zaicz, Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete, Tinta Könyvkiadó, 2006, ISBN 963 7094 01 6