Definify.com
Definition 2024
érv
érv
Hungarian
Noun
érv (plural érvek)
Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | érv | érvek |
accusative | érvet | érveket |
dative | érvnek | érveknek |
instrumental | érvvel | érvekkel |
causal-final | érvért | érvekért |
translative | érvvé | érvekké |
terminative | érvig | érvekig |
essive-formal | érvként | érvekként |
essive-modal | — | — |
inessive | érvben | érvekben |
superessive | érven | érveken |
adessive | érvnél | érveknél |
illative | érvbe | érvekbe |
sublative | érvre | érvekre |
allative | érvhez | érvekhez |
elative | érvből | érvekből |
delative | érvről | érvekről |
ablative | érvtől | érvektől |
Possessive forms of érv | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | érvem | érveim |
2nd person sing. | érved | érveid |
3rd person sing. | érve | érvei |
1st person plural | érvünk | érveink |
2nd person plural | érvetek | érveitek |
3rd person plural | érvük | érveik |
Derived terms
- érvel
(Compound words):
(Expressions):
References
- ↑ Gábor Zaicz, Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete, Tinta Könyvkiadó, 2006, ISBN 963 7094 01 6