Hungarian
Noun
ítélet (plural ítéletek)
- judgment, opinion (conclusion or result of judging)
-
2003, Szakály, Sándor, “20. századi történelmünk személyiségei – és megítélésük a történelmünkben”, in Korunk, volume 14, number 12:
- A történelmet a személyiségek alakítják, és a történelem „termeli ki” a személyiségeket, hogy azután egyben ítéletet is alkosson, mondjon róluk. Az ítéletet alkotó azonban igazán nem is a történelem, hanem a kortársak, illetve az utókor.
- (law) judgment (act of determining, as in courts of law, what is conformable to law and justice)
- (logic) proposition (assertion which can be considered true or false)
Declension
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) |
|---|
|
singular |
plural |
| nominative |
ítélet
|
ítéletek
|
| accusative |
ítéletet
|
ítéleteket
|
| dative |
ítéletnek
|
ítéleteknek
|
| instrumental |
ítélettel
|
ítéletekkel
|
| causal-final |
ítéletért
|
ítéletekért
|
| translative |
ítéletté
|
ítéletekké
|
| terminative |
ítéletig
|
ítéletekig
|
| essive-formal |
ítéletként
|
ítéletekként
|
| essive-modal |
—
|
—
|
| inessive |
ítéletben
|
ítéletekben
|
| superessive |
ítéleten
|
ítéleteken
|
| adessive |
ítéletnél
|
ítéleteknél
|
| illative |
ítéletbe
|
ítéletekbe
|
| sublative |
ítéletre
|
ítéletekre
|
| allative |
ítélethez
|
ítéletekhez
|
| elative |
ítéletből
|
ítéletekből
|
| delative |
ítéletről
|
ítéletekről
|
| ablative |
ítélettől
|
ítéletektől
|
| Possessive forms of ítélet
|
|---|
| possessor |
single possession |
multiple possessions |
| 1st person sing. |
ítéletem
|
ítéleteim
|
| 2nd person sing. |
ítéleted
|
ítéleteid
|
| 3rd person sing. |
ítélete
|
ítéletei
|
| 1st person plural |
ítéletünk
|
ítéleteink
|
| 2nd person plural |
ítéletetek
|
ítéleteitek
|
| 3rd person plural |
ítéletük
|
ítéleteik
|
Derived terms