Hungarian
Noun
összetétel (plural összetételek)
- composition
- (grammar) compound word
Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) |
|
singular |
plural |
nominative |
összetétel
|
összetételek
|
accusative |
összetételt
|
összetételeket
|
dative |
összetételnek
|
összetételeknek
|
instrumental |
összetétellel
|
összetételekkel
|
causal-final |
összetételért
|
összetételekért
|
translative |
összetétellé
|
összetételekké
|
terminative |
összetételig
|
összetételekig
|
essive-formal |
összetételként
|
összetételekként
|
essive-modal |
—
|
—
|
inessive |
összetételben
|
összetételekben
|
superessive |
összetételen
|
összetételeken
|
adessive |
összetételnél
|
összetételeknél
|
illative |
összetételbe
|
összetételekbe
|
sublative |
összetételre
|
összetételekre
|
allative |
összetételhez
|
összetételekhez
|
elative |
összetételből
|
összetételekből
|
delative |
összetételről
|
összetételekről
|
ablative |
összetételtől
|
összetételektől
|
Possessive forms of összetétel
|
possessor |
single possession |
multiple possessions |
1st person sing. |
összetételem
|
összetételeim
|
2nd person sing. |
összetételed
|
összetételeid
|
3rd person sing. |
összetétele
|
összetételei
|
1st person plural |
összetételünk
|
összetételeink
|
2nd person plural |
összetételetek
|
összetételeitek
|
3rd person plural |
összetételük
|
összetételeik
|
Derived terms
References
-
↑ Eőry Vilma, Értelmező szótár+. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2007, ISBN 978 963 7094 71 2