Definify.com

Definition 2024


összetétel

összetétel

Hungarian

Noun

összetétel (plural összetételek)

  1. composition
  2. (grammar) compound word

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative összetétel összetételek
accusative összetételt összetételeket
dative összetételnek összetételeknek
instrumental összetétellel összetételekkel
causal-final összetételért összetételekért
translative összetétellé összetételekké
terminative összetételig összetételekig
essive-formal összetételként összetételekként
essive-modal
inessive összetételben összetételekben
superessive összetételen összetételeken
adessive összetételnél összetételeknél
illative összetételbe összetételekbe
sublative összetételre összetételekre
allative összetételhez összetételekhez
elative összetételből összetételekből
delative összetételről összetételekről
ablative összetételtől összetételektől
Possessive forms of összetétel
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. összetételem összetételeim
2nd person sing. összetételed összetételeid
3rd person sing. összetétele összetételei
1st person plural összetételünk összetételeink
2nd person plural összetételetek összetételeitek
3rd person plural összetételük összetételeik

Derived terms

  • összetételű

References

  1. Eőry Vilma, Értelmező szótár+. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2007, ISBN 978 963 7094 71 2