Ancient Greek
Noun
Οὗννος • (Hoûnnos) m (genitive Οὕννου); second declension
- Hun
Inflection
Second declension of Οὗννος, Οὕννου
Case / #
|
Singular
|
Dual
|
Plural
|
Nominative
|
ὁ Οὗννος
|
τὼ Οὕννω
|
οἱ Οὗννοι
|
Genitive
|
τοῦ Οὕννου
|
τοῖν Οὕννοιν
|
τῶν Οὕννων
|
Dative
|
τῷ Οὕννῳ
|
τοῖν Οὕννοιν
|
τοῖς Οὕννοις
|
Accusative
|
τὸν Οὗννον
|
τὼ Οὕννω
|
τοὺς Οὕννους
|
Vocative
|
Οὗννε
|
Οὕννω
|
Οὗννοι
|
|
Dialectal forms:
|
|
Notes:
|
|
Descendants