Hungarian
Noun
beképzeltség (plural beképzeltségek)
- vainglory, self-importance (a regarding of oneself with undue favor)
Declension
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) |
|---|
|
singular |
plural |
| nominative |
beképzeltség
|
beképzeltségek
|
| accusative |
beképzeltséget
|
beképzeltségeket
|
| dative |
beképzeltségnek
|
beképzeltségeknek
|
| instrumental |
beképzeltséggel
|
beképzeltségekkel
|
| causal-final |
beképzeltségért
|
beképzeltségekért
|
| translative |
beképzeltséggé
|
beképzeltségekké
|
| terminative |
beképzeltségig
|
beképzeltségekig
|
| essive-formal |
beképzeltségként
|
beképzeltségekként
|
| essive-modal |
—
|
—
|
| inessive |
beképzeltségben
|
beképzeltségekben
|
| superessive |
beképzeltségen
|
beképzeltségeken
|
| adessive |
beképzeltségnél
|
beképzeltségeknél
|
| illative |
beképzeltségbe
|
beképzeltségekbe
|
| sublative |
beképzeltségre
|
beképzeltségekre
|
| allative |
beképzeltséghez
|
beképzeltségekhez
|
| elative |
beképzeltségből
|
beképzeltségekből
|
| delative |
beképzeltségről
|
beképzeltségekről
|
| ablative |
beképzeltségtől
|
beképzeltségektől
|
| Possessive forms of beképzeltség
|
|---|
| possessor |
single possession |
multiple possessions |
| 1st person sing. |
beképzeltségem
|
beképzeltségeim
|
| 2nd person sing. |
beképzeltséged
|
beképzeltségeid
|
| 3rd person sing. |
beképzeltsége
|
beképzeltségei
|
| 1st person plural |
beképzeltségünk
|
beképzeltségeink
|
| 2nd person plural |
beképzeltségetek
|
beképzeltségeitek
|
| 3rd person plural |
beképzeltségük
|
beképzeltségeik
|