Definify.com
Definition 2024
bonc
bonc
Hungarian
Noun
bonc
- dissection, autopsy (used only in compound words)
Synonyms
Derived terms
Derived terms
|
|
Etymology 2
Borrowing from German Bonze, from Portuguese bonzo, from Japanese 坊主 (bōzu, “Buddhist monk”). [2]
Noun
bonc (plural boncok)
- bonze (Buddhist priest)
Declension
| Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | bonc | boncok |
| accusative | boncot | boncokat |
| dative | boncnak | boncoknak |
| instrumental | bonccal | boncokkal |
| causal-final | boncért | boncokért |
| translative | bonccá | boncokká |
| terminative | boncig | boncokig |
| essive-formal | boncként | boncokként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | boncban | boncokban |
| superessive | boncon | boncokon |
| adessive | boncnál | boncoknál |
| illative | boncba | boncokba |
| sublative | boncra | boncokra |
| allative | bonchoz | boncokhoz |
| elative | boncból | boncokból |
| delative | boncról | boncokról |
| ablative | bonctól | boncoktól |
| Possessive forms of bonc | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | boncom | boncaim |
| 2nd person sing. | boncod | boncaid |
| 3rd person sing. | bonca | boncai |
| 1st person plural | boncunk | boncaink |
| 2nd person plural | boncotok | boncaitok |
| 3rd person plural | boncuk | boncaik |
References
- ↑ Gábor Zaicz, Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete, Tinta Könyvkiadó, 2006, ISBN 963 7094 01 6
- ↑ Tótfalusi István, Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2005, ISBN 963 7094 20 2