Definify.com
Definition 2025
cacabaturus
cacabaturus
Latin
Participle
cacabātūrus m (feminine cacabātūra, neuter cacabātūrum); first/second declension
- about to cluck
Inflection
First/second declension.
| Number | Singular | Plural | |||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Case / Gender | Masculine | Feminine | Neuter | Masculine | Feminine | Neuter | |
| nominative | cacabātūrus | cacabātūra | cacabātūrum | cacabātūrī | cacabātūrae | cacabātūra | |
| genitive | cacabātūrī | cacabātūrae | cacabātūrī | cacabātūrōrum | cacabātūrārum | cacabātūrōrum | |
| dative | cacabātūrō | cacabātūrō | cacabātūrīs | ||||
| accusative | cacabātūrum | cacabātūram | cacabātūrum | cacabātūrōs | cacabātūrās | cacabātūra | |
| ablative | cacabātūrō | cacabātūrā | cacabātūrō | cacabātūrīs | |||
| vocative | cacabātūre | cacabātūra | cacabātūrum | cacabātūrī | cacabātūrae | cacabātūra | |