Definify.com
Webster 1913 Edition
Datum
‖
1.
Something given or admitted; a fact or principle granted; that upon which an inference or an argument is based; – used chiefly in the plural.
Any writer, therefore, who . . . furnishes us with
data
sufficient to determine the time in which he wrote. Priestley.
3.
pl.
(Math.)
The quantities or relations which are assumed to be given in any problem.
Datum line
(Surv.)
, the horizontal or base line, from which the heights of points are reckoned or measured, as in the plan of a railway, etc.
Webster 1828 Edition
Datum
DA'TUM
,Noun.
DATU'RA, n. A vegeto-alkali obtained from Datura stramonium.
DAUB, v.t.
Definition 2024
dátum
dátum
Hungarian
Noun
dátum (plural dátumok)
- date (point of time at which a transaction or event takes place)
Declension
Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | dátum | dátumok |
accusative | dátumot | dátumokat |
dative | dátumnak | dátumoknak |
instrumental | dátummal | dátumokkal |
causal-final | dátumért | dátumokért |
translative | dátummá | dátumokká |
terminative | dátumig | dátumokig |
essive-formal | dátumként | dátumokként |
essive-modal | — | — |
inessive | dátumban | dátumokban |
superessive | dátumon | dátumokon |
adessive | dátumnál | dátumoknál |
illative | dátumba | dátumokba |
sublative | dátumra | dátumokra |
allative | dátumhoz | dátumokhoz |
elative | dátumból | dátumokból |
delative | dátumról | dátumokról |
ablative | dátumtól | dátumoktól |
Possessive forms of dátum | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | dátumom | dátumaim |
2nd person sing. | dátumod | dátumaid |
3rd person sing. | dátuma | dátumai |
1st person plural | dátumunk | dátumaink |
2nd person plural | dátumotok | dátumaitok |
3rd person plural | dátumuk | dátumaik |
References
- ↑ Tótfalusi István, Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2005, ISBN 963 7094 20 2