Definify.com

Webster 1913 Edition


Datum


Da′tum

,
Noun.
;
pl.
Data
(#)
.
[L. See 2d
Date
.]
1.
Something given or admitted; a fact or principle granted; that upon which an inference or an argument is based; – used chiefly in the plural.
Any writer, therefore, who . . . furnishes us with
data
sufficient to determine the time in which he wrote.
Priestley.
3.
pl.
(Math.)
The quantities or relations which are assumed to be given in any problem.
Datum line
(Surv.)
,
the horizontal or base line, from which the heights of points are reckoned or measured, as in the plan of a railway, etc.

Webster 1828 Edition


Datum

DA'TUM

,
Noun.
Something given or admitted.
DATU'RA, n. A vegeto-alkali obtained from Datura stramonium.
DAUB, v.t.

Definition 2024


dátum

dátum

See also: datum and Datum

Hungarian

Noun

dátum (plural dátumok)

  1. date (point of time at which a transaction or event takes place)

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative dátum dátumok
accusative dátumot dátumokat
dative dátumnak dátumoknak
instrumental dátummal dátumokkal
causal-final dátumért dátumokért
translative dátummá dátumokká
terminative dátumig dátumokig
essive-formal dátumként dátumokként
essive-modal
inessive dátumban dátumokban
superessive dátumon dátumokon
adessive dátumnál dátumoknál
illative dátumba dátumokba
sublative dátumra dátumokra
allative dátumhoz dátumokhoz
elative dátumból dátumokból
delative dátumról dátumokról
ablative dátumtól dátumoktól
Possessive forms of dátum
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. dátumom dátumaim
2nd person sing. dátumod dátumaid
3rd person sing. dátuma dátumai
1st person plural dátumunk dátumaink
2nd person plural dátumotok dátumaitok
3rd person plural dátumuk dátumaik

References

  1. Tótfalusi István, Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2005, ISBN 963 7094 20 2

Icelandic

Noun

dátum

  1. indefinite dative plural of dáti