Hungarian
Noun
diszkréció (plural diszkréciók)
- discretion
Declension
| Inflection (stem in long/high vowel, back harmony) |
|---|
|
singular |
plural |
| nominative |
diszkréció
|
diszkréciók
|
| accusative |
diszkréciót
|
diszkréciókat
|
| dative |
diszkréciónak
|
diszkrécióknak
|
| instrumental |
diszkrécióval
|
diszkréciókkal
|
| causal-final |
diszkrécióért
|
diszkréciókért
|
| translative |
diszkrécióvá
|
diszkréciókká
|
| terminative |
diszkrécióig
|
diszkréciókig
|
| essive-formal |
diszkrécióként
|
diszkréciókként
|
| essive-modal |
—
|
—
|
| inessive |
diszkrécióban
|
diszkréciókban
|
| superessive |
diszkréción
|
diszkréciókon
|
| adessive |
diszkréciónál
|
diszkrécióknál
|
| illative |
diszkrécióba
|
diszkréciókba
|
| sublative |
diszkrécióra
|
diszkréciókra
|
| allative |
diszkrécióhoz
|
diszkréciókhoz
|
| elative |
diszkrécióból
|
diszkréciókból
|
| delative |
diszkrécióról
|
diszkréciókról
|
| ablative |
diszkréciótól
|
diszkrécióktól
|
| Possessive forms of diszkréció
|
|---|
| possessor |
single possession |
multiple possessions |
| 1st person sing. |
diszkrécióm
|
diszkrécióim
|
| 2nd person sing. |
diszkréciód
|
diszkrécióid
|
| 3rd person sing. |
diszkréciója
|
diszkréciói
|
| 1st person plural |
diszkréciónk
|
diszkrécióink
|
| 2nd person plural |
diszkréciótok
|
diszkrécióitok
|
| 3rd person plural |
diszkréciójuk
|
diszkrécióik
|
References
-
↑ Tótfalusi István, Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2005, ISBN 963 7094 20 2