Hungarian
Noun
elégtétel (plural elégtételek)
- satisfaction, amends (vindication for a wrong suffered)
Declension
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) |
|---|
|
singular |
plural |
| nominative |
elégtétel
|
elégtételek
|
| accusative |
elégtételt
|
elégtételeket
|
| dative |
elégtételnek
|
elégtételeknek
|
| instrumental |
elégtétellel
|
elégtételekkel
|
| causal-final |
elégtételért
|
elégtételekért
|
| translative |
elégtétellé
|
elégtételekké
|
| terminative |
elégtételig
|
elégtételekig
|
| essive-formal |
elégtételként
|
elégtételekként
|
| essive-modal |
—
|
—
|
| inessive |
elégtételben
|
elégtételekben
|
| superessive |
elégtételen
|
elégtételeken
|
| adessive |
elégtételnél
|
elégtételeknél
|
| illative |
elégtételbe
|
elégtételekbe
|
| sublative |
elégtételre
|
elégtételekre
|
| allative |
elégtételhez
|
elégtételekhez
|
| elative |
elégtételből
|
elégtételekből
|
| delative |
elégtételről
|
elégtételekről
|
| ablative |
elégtételtől
|
elégtételektől
|
| Possessive forms of elégtétel
|
|---|
| possessor |
single possession |
multiple possessions |
| 1st person sing. |
elégtételem
|
elégtételeim
|
| 2nd person sing. |
elégtételed
|
elégtételeid
|
| 3rd person sing. |
elégtétele
|
elégtételei
|
| 1st person plural |
elégtételünk
|
elégtételeink
|
| 2nd person plural |
elégtételetek
|
elégtételeitek
|
| 3rd person plural |
elégtételük
|
elégtételeik
|