Hungarian

Adjective

emberlakatlan (not comparable)

1. (rare, literary) uninhabited, unpopulated (by people)
   • 1869, Mór Jókai, A kőszívű ember fiai, part 2, chapter 18:

     A hajnal a puszta közepén találta Ödönt. Sík, emberlakatlan róna közepett. ¶ Körös-körül csak puszta föld és puszta ég. ¶ Az égen egyedül kóvályog egy pusztai sas; a síkon egyedül üget a magányos lovag.

   • 1872, Mór Jókai, Az arany ember, part 5, chapter 1:

     El van határozva. Nekik el kell válniok. Noémi nem maradhat többé egyedül az emberlakatlan szigeten. E nőnek igazságot kell szolgáltatni hűségeért s szerelmeért, átkozott volna, aki őt martalékul hagyná ott a rémek pusztájában, miután testét-lelkét sajátjává tette.