Definify.com

Definition 2024


erkölcs

erkölcs

Hungarian

Noun

erkölcs (plural erkölcsök)

  1. morals, morality

Declension

Inflection (stem in -ö-, front rounded harmony)
singular plural
nominative erkölcs erkölcsök
accusative erkölcsöt erkölcsöket
dative erkölcsnek erkölcsöknek
instrumental erkölccsel erkölcsökkel
causal-final erkölcsért erkölcsökért
translative erkölccsé erkölcsökké
terminative erkölcsig erkölcsökig
essive-formal erkölcsként erkölcsökként
essive-modal
inessive erkölcsben erkölcsökben
superessive erkölcsön erkölcsökön
adessive erkölcsnél erkölcsöknél
illative erkölcsbe erkölcsökbe
sublative erkölcsre erkölcsökre
allative erkölcshöz erkölcsökhöz
elative erkölcsből erkölcsökből
delative erkölcsről erkölcsökről
ablative erkölcstől erkölcsöktől
Possessive forms of erkölcs
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. erkölcsöm erkölcseim
2nd person sing. erkölcsöd erkölcseid
3rd person sing. erkölcse erkölcsei
1st person plural erkölcsünk erkölcseink
2nd person plural erkölcsötök erkölcseitek
3rd person plural erkölcsük erkölcseik