Definify.com
Definition 2024
fejeim
fejeim
Hungarian
Noun
fejeim
- first-person singular (multiple possessions) possessive of fej
Declension
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | fejeim | — |
| accusative | fejeimet | — |
| dative | fejeimnek | — |
| instrumental | fejeimmel | — |
| causal-final | fejeimért | — |
| translative | fejeimmé | — |
| terminative | fejeimig | — |
| essive-formal | fejeimként | — |
| essive-modal | fejeimül | — |
| inessive | fejeimben | — |
| superessive | fejeimen | — |
| adessive | fejeimnél | — |
| illative | fejeimbe | — |
| sublative | fejeimre | — |
| allative | fejeimhez | — |
| elative | fejeimből | — |
| delative | fejeimről | — |
| ablative | fejeimtől | — |