Hungarian
Noun
házasságkötés (plural házasságkötések)
- marriage, matrimony
Declension
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) |
|---|
|
singular |
plural |
| nominative |
házasságkötés
|
házasságkötések
|
| accusative |
házasságkötést
|
házasságkötéseket
|
| dative |
házasságkötésnek
|
házasságkötéseknek
|
| instrumental |
házasságkötéssel
|
házasságkötésekkel
|
| causal-final |
házasságkötésért
|
házasságkötésekért
|
| translative |
házasságkötéssé
|
házasságkötésekké
|
| terminative |
házasságkötésig
|
házasságkötésekig
|
| essive-formal |
házasságkötésként
|
házasságkötésekként
|
| essive-modal |
—
|
—
|
| inessive |
házasságkötésben
|
házasságkötésekben
|
| superessive |
házasságkötésen
|
házasságkötéseken
|
| adessive |
házasságkötésnél
|
házasságkötéseknél
|
| illative |
házasságkötésbe
|
házasságkötésekbe
|
| sublative |
házasságkötésre
|
házasságkötésekre
|
| allative |
házasságkötéshez
|
házasságkötésekhez
|
| elative |
házasságkötésből
|
házasságkötésekből
|
| delative |
házasságkötésről
|
házasságkötésekről
|
| ablative |
házasságkötéstől
|
házasságkötésektől
|
| Possessive forms of házasságkötés
|
|---|
| possessor |
single possession |
multiple possessions |
| 1st person sing. |
házasságkötésem
|
házasságkötéseim
|
| 2nd person sing. |
házasságkötésed
|
házasságkötéseid
|
| 3rd person sing. |
házasságkötése
|
házasságkötései
|
| 1st person plural |
házasságkötésünk
|
házasságkötéseink
|
| 2nd person plural |
házasságkötésetek
|
házasságkötéseitek
|
| 3rd person plural |
házasságkötésük
|
házasságkötéseik
|