Definify.com
Definition 2024
irány
irány
Hungarian
Noun
irány (plural irányok)
Declension
| Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | irány | irányok |
| accusative | irányt | irányokat |
| dative | iránynak | irányoknak |
| instrumental | iránnyal | irányokkal |
| causal-final | irányért | irányokért |
| translative | iránnyá | irányokká |
| terminative | irányig | irányokig |
| essive-formal | irányként | irányokként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | irányban | irányokban |
| superessive | irányon | irányokon |
| adessive | iránynál | irányoknál |
| illative | irányba | irányokba |
| sublative | irányra | irányokra |
| allative | irányhoz | irányokhoz |
| elative | irányból | irányokból |
| delative | irányról | irányokról |
| ablative | iránytól | irányoktól |
| Possessive forms of irány | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | irányom | irányaim |
| 2nd person sing. | irányod | irányaid |
| 3rd person sing. | iránya | irányai |
| 1st person plural | irányunk | irányaink |
| 2nd person plural | irányotok | irányaitok |
| 3rd person plural | irányuk | irányaik |
Derived terms
(Compound words):
(Expressions):
References
- ↑ Gábor Zaicz, Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete, Tinta Könyvkiadó, 2006, ISBN 963 7094 01 6