Definify.com
Definition 2024
kéj
kéj
See also: kej
Hungarian
Noun
kéj (plural kéjek)
Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | kéj | kéjek |
accusative | kéjt | kéjeket |
dative | kéjnek | kéjeknek |
instrumental | kéjjel | kéjekkel |
causal-final | kéjért | kéjekért |
translative | kéjjé | kéjekké |
terminative | kéjig | kéjekig |
essive-formal | kéjként | kéjekként |
essive-modal | — | — |
inessive | kéjben | kéjekben |
superessive | kéjen | kéjeken |
adessive | kéjnél | kéjeknél |
illative | kéjbe | kéjekbe |
sublative | kéjre | kéjekre |
allative | kéjhez | kéjekhez |
elative | kéjből | kéjekből |
delative | kéjről | kéjekről |
ablative | kéjtől | kéjektől |
Possessive forms of kéj | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | kéjem | kéjeim |
2nd person sing. | kéjed | kéjeid |
3rd person sing. | kéje | kéjei |
1st person plural | kéjünk | kéjeink |
2nd person plural | kéjetek | kéjeitek |
3rd person plural | kéjük | kéjeik |