Definify.com
Definition 2024
kísérete
kísérete
Hungarian
Noun
kísérete
- third-person singular (single possession) possessive of kíséret
Declension
| Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | kísérete | — |
| accusative | kíséretét | — |
| dative | kíséretének | — |
| instrumental | kíséretével | — |
| causal-final | kíséretéért | — |
| translative | kíséretévé | — |
| terminative | kíséretéig | — |
| essive-formal | kíséreteként | — |
| essive-modal | kíséretéül | — |
| inessive | kíséretében | — |
| superessive | kíséretén | — |
| adessive | kíséreténél | — |
| illative | kíséretébe | — |
| sublative | kíséretére | — |
| allative | kíséretéhez | — |
| elative | kíséretéből | — |
| delative | kíséretéről | — |
| ablative | kíséretétől | — |