Definify.com

Definition 2024


költemény

költemény

Hungarian

Noun

költemény (plural költemények)

  1. poem

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative költemény költemények
accusative költeményt költeményeket
dative költeménynek költeményeknek
instrumental költeménnyel költeményekkel
causal-final költeményért költeményekért
translative költeménnyé költeményekké
terminative költeményig költeményekig
essive-formal költeményként költeményekként
essive-modal
inessive költeményben költeményekben
superessive költeményen költeményeken
adessive költeménynél költeményeknél
illative költeménybe költeményekbe
sublative költeményre költeményekre
allative költeményhez költeményekhez
elative költeményből költeményekből
delative költeményről költeményekről
ablative költeménytől költeményektől
Possessive forms of költemény
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. költeményem költeményeim
2nd person sing. költeményed költeményeid
3rd person sing. költeménye költeményei
1st person plural költeményünk költeményeink
2nd person plural költeményetek költeményeitek
3rd person plural költeményük költeményeik

Synonyms